Szavazz a falu meséjére!
Feltöltve: 2025-04-01
Itt szavazhatsz a falu meséjére:
https://www.feherliliomnepfo.hu/mese
Amiről a siroki kőlyukak mesélnek...
Tarna és Árnyas legendája
Ahol a Mátra és a Bükk találkozik, közöttük bújik meg az árnyas fák lombjai alatt a kacskaringózó Tarna patak mentén Sirok kicsiny falva. A falusiak többége a hegyoldalba vájt kőlyukakban élte csendes mindennapjait. Az egyik takaros kőlyukban lakott egy család két gyermekével, egy kisfiúval és egy kislánnyal. Este volt, már csak néhol lehetett látni világosságot a falu házainak ablakán. Kitekintve sejtelmesen körvonalazódik a hegyoldalon álló Darnó király vára, mely évszázadok óta őrködik a falu felett.
Gyertyafénynél készülődtek a gyermekek az esti lefekvéshez és izgatottan várták, hogy milyen mesét hallhatnak ma az édesanyjuktól. Édesapjuk eközben fát hozott a tűzre. A dunyha alá bebújva, tágra nyílt szemekkel várták a gyerekek, hogy elkezdődjék a mese. A dobkályhában lobogó tűz mesealakokat festett a kőlyuk mennyezetére.
Hallottatok már a tündérekről és a lidércekről? – kérdezte az édesanya. – Nem? akkor elmondom...
Sirok erdeiben élnek a tündérek. Nyáron a természetből, napfényből, virágokból magukba szívják a szépséget és jóságot. Télre az emberek szívébe költöznek, hogy szeretetet árasszanak a zordabb időkre. Ősi ellenségeik a lidércek, akik a Nyírjes-tó legsötétebb mocsaras zugaiban rejtőznek és csak a hajnali ködben járják ördögi táncukat. Ez a tó hajdan tiszta vízű volt, tele halakkal, békákkal, körbeölelve madár csicsergéssel. Ám a tó egyszerre csak megváltozott. Lidércek költöztek oda. Aki arra jár, azt körül fogják. Kedvesen énekelnek neki, hogy minden féle mézes-mázos dolgokkal a mocsárba csalják.
– És mi lesz velük azután? Elnyeli őket a láp!
Ezek a gonosz lények nappal nem mutatkoznak, de éjszaka felveszik kékes-lilás lángruhájukat és eszeveszett táncba kezdenek. Mint a forgó szél, úgy suhannak a mocsár fölött. A fák lehajolnak, a nádas szinte sír, az avar az égig repül. Jaj annak, aki arra téved!
Egy éjjel Tarna, a szépséges fiatal tündérkirálylány álmatlanul forgolódott ágyában, sehogyan sem tudott elaludni, gondolta kisétál a tölgyerdőbe. Egyre beljebb és beljebb merészkedett az erdő sűrűjébe, míg nem egyszer csak ott találta magát békanyálas, sötétvízű lápnál ahol a lidércek járták bűvös táncukat. A tündérlány egy bokor mögé bújva, megbabonázva nézte őket. Egy lidérc, akit Árnyasnak hívtak észrevette és a háta mögé lopódzott.
Hosszasan figyelte a tündérlányt, aki hirtelen megfordult. Pillantásuk találkozott. Árnyast azonnal megigézte Tarna magával ragadó szépsége. Szívük lángra lobbant, de tudták, hogy az őseik közötti örök hadakozás miatt sosem teljesülhet be szerelmük. Tarna bánatában csak sírt és sírt, könnyei lecsorogtak a várfalon, ezzel duzzasztva a patakot szélesen hömpölygő folyóvá. Darnó király szíve összeszorult lánya keserves zokogását látva.
- Mi a baj édes lányom? – kérdezte - Miért sírsz itt naphosszat? -
- Sírok, sírok, hogyne sírnék édesapám hiszen hatalmas bánatom van. Egy lidérc rabolta
el a szívemet.
A király ezt hallván égtelen haragra gerjedt és mérgében akkorát csapott a török asztalra, hogy a hegytetőn imádkozó barát és apáca menten kővé dermedt. Tarna bánatában kiszaladt a várból és csak szaladt, szaladt egészen a kőkútpusztai nyírfaerdőig, ahol kimerültem összeroskadt. A király szíve idővel megenyhült és lánya keresésére indult. Meg is találta a nyírfaerdő kellős közepén.
- Ne bánkódj édes lányom! Megálmodtam mit kell tennetek, hogy egymásé lehessetek! – kezdte Darnó király
- Ha Szentiván éjjelén isztok a mágikus erdei forrás hűvös vízéből, attól azonnal emberré változtok. De azt tudnotok kell, hogy onnan nincs visszaút. Ha egyszer emberré változtatok soha többé nem térhettek vissza sem a tündérekhez, sem a lidércekhez. Nagyon fáj ez nekem, de a te boldogságod mindennél fontosabb számomra.
Tarna izgatottan várta a hajnali találkozót Árnyassal, hogy elmesélje kedvesének, hogyan lehetnek egymáséi. Árnyas megörült, hogy nem csak szíve választottját nyerheti el, hanem a lidércek gonosz világát maga mögött hagyva egy jobb útra térhet. Szentiván éjjelén elmentek a mágikus erdei forráshoz, megmerítették a szerelem kelyhét és mindketten ittak belőle. A varázslat megtörtént, már emberként pillantottak egymásra. A forrás vizének tükrén megcsillant a hold fénye, és azt suttogta: Legyen a nevetek Gergely és Sára.
-De hát titeket is igy hívnak, édesanyám! – kiáltott fel egyszerre mindkét gyermek. Anya és apa egymásra néztek és sejtelmesen elmosolyodtak.
